Nem is véletlen, hogy a ‘Kora reggeli ordítás hallatán olyan hirtelen megsokasodott a srácok rajongótábora – elvégre kétségtelen, hogy a zenekar által képviselt értékrend az eltérő gondolkodásmód fényét sugározza be a honi underground sémákba burkolózó félhomályába. Másrészt a dalszövegek szimbolikája közel sem olyan megfejthetetlen, mint ahogy azt egyesek már-már pindaroszinak titulálják. Hiszen mivel is van dolgunk?! Korántsem a megszokott dalformulákban meghonosított gondolatébresztő gondolatfoszlányokkal, melyek zenei alapjai minden korábbinál tágabb felségterületre merészkednek. És jelen esetben építő jelleggel bíró változást figyelhetünk meg minden szempontból: mondhatni az IHM belépett az önmegvalósítás kapuján, és a kacér kisfiú daliás férfiállattá érett.