"Mindemellett a klip a szövegvilág fenomenalizálásával egy másik fikció terébe lépteti be a dalt és magát a klipben zsánerként szereplő zenekart is, így olyan értelmezési javaslatot kínál, mely a médiumok váltása közt is a lehetséges jelentések és fikciók láncszerű egymásba kapcsolódását teremti meg."

a zene és a klip két különböző médium, ez tök durva

Nem is véletlen, hogy a ‘Kora reggeli ordítás hallatán olyan hirtelen megsokasodott a srácok rajongótábora – elvégre kétségtelen, hogy a zenekar által képviselt értékrend az eltérő gondolkodásmód fényét sugározza be a honi underground sémákba burkolózó félhomályába. Másrészt a dalszövegek szimbolikája közel sem olyan megfejthetetlen, mint ahogy azt egyesek már-már pindaroszinak titulálják. Hiszen mivel is van dolgunk?! Korántsem a megszokott dalformulákban meghonosított gondolatébresztő gondolatfoszlányokkal, melyek zenei alapjai minden korábbinál tágabb felségterületre merészkednek. És jelen esetben építő jelleggel bíró változást figyelhetünk meg minden szempontból: mondhatni az IHM belépett az önmegvalósítás kapuján, és a kacér kisfiú daliás férfiállattá érett.

"A Newborn unikális értéke tényleg abban leledzik, hogy a zenekar egyszerre volt hangadó és cselekvő részese, egyben irányítója egy akkor újraszerveződő színtérnek, amely egyfelől beteljesítette a hardcore-ban való generációváltást, másfelől megelőlegezte azt, hogy a metalcore előfutáraként a soron következő nemzedéknek – ez pedig a jelenünkben érzékelhető – közvetett és tartásbeli kötődése legyen a hardcore értékrendjéhez és morális üzenetéhez, szemben a zenei konszenzus továbböröklődésével."

(innen)